Köszönöm Uram, hogy ezt a napot is megértem! Köszönöm Neked szerető családomat, egészségemet, s néhány igaz barátomat! Köszönöm, hogy tudok örülni a szépnek, érezhetem a tavasz illatát, a lágy szellő simogatását, hallhatom a patak csobogását, és láthatom a csillagok ragyogását az éjszakai égen.  Köszönöm, hogy nekem dalol a cinege és a csalogány, lelkemig ér Vivaldi, Grieg és Smetana muzsikája!
    Köszönöm, hogy szeretett szüleim emléke szívemben él: érezhetem anyám simogatását, apám biztató pillantását! Köszönöm, hogy egész valómat elégedettséggel töltöd el, s elmém nem háborog hiábavalóságokért! Hiszem, hogy nincsenek ellenségeim és rosszakaróim, de annál több olyan ember van közelemben, akivel azonos hullámhosszon rezgünk.
    Tudom, nem éltem fölöslegesen: tanítványaim folytatják megkezdett munkámat, az elvetett mag jó talajba hullt. Remélem, lelkem temploma épp olyan jól szolgál majd, mint eddig, és mindvégig megadatik nekem az a képesség, hogy gondolataimat, a Te gondolataidat képekké formáljam! Köszönöm Uram, hogy méltónak találtál rezdüléseidre, sugallataid közvetítésére!